Június 17-én, azaz jövőhét csütörtökön jön a legújabb Mark Strong (Blackwood) film, a Kick-Ass, azaz magyar címén a HA/VER. Külföldön már áprilisban mozikba került, így a magyar premier előtt is már jó sok kritika megjelent a filmről. Itt a legújabb:

"Nincs egyszerű dolga a nézőnek a legújabb képregény-adaptáció műfajának meghatározásánál: a HA/VER tinivígjáték, műfajparódia és kőkemény akciófilm. Mindez egyszerre, de leginkább egymás után. Az Amerikai pitétől indulunk, de a Kill Bill-hez érkezünk.

Kinek jutott eszébe a Kick-Assből HA/VER-t kreálni? Sok olyan eset van, amikor a néző jobban járna az eredeti angol címmel, mint egy ilyen ferdítéssel.

Az amerikai mozilátogatók és a pénzéhes producerek nem tudnak betelni a képregényekkel: egymást érik a Vasemberek és a Batmanek, a szűnni nem akaró comic-éhségnek köszönhetően a rajzolóknál sincs megállás. Mark Miller első Kick-Ass füzete 2008-ban jelent meg, a megfilmesítés jogai pedig azonnal elkeltek.

A film rendezője brit; talán ennek köszönhető, hogy a Kick-Ass nem egy szokványos képregényfilm a tucatból, hanem valami más. Matthew Vaughn korábban leginkább Guy Ritchie producereként volt ismert. Szakmai kapcsolatuk mára megszűnt, de filmünk majdnem minden második jelenetében egyértelmű Ritchie hatása.

Dave Lizewski (Aaron Johnson) tipikus amerikai gimnazista. Rosszul öltözik, ciki a frizurája, félénk, az iskola legjobb csajába szerelmes, de csak otthon ül, chat-el és pikáns, de a korhatár-szűrőn azért még átjutó weblapokon kéjeleg. Élete nem is lehetne unalmasabb, amikor kipattan az agyából az ötlet: szuperhős lesz. Természetesen mindenki hülyének nézi. Gusztustalan búvárruhából készít magának jelmezt, félszegen nekivág a lepukkant külvárosnak és azzal a lendülettel meg is késelik.

Az egészben nincs semmi pátosz, az aláfestő zene idézget csak a műfaj klasszikusaiból: végig az az érzésünk, hogy paródiát látunk. Dave szárnypróbálgatásait látszólag oda nem illő epizódok szakítják meg. Egy fegyvermániás és meglehetősen flúgos apuka, Damon (Nicolas Cage) a megtiszteltetéstől csillogó szemű kislányán, Mindy-n (Cloe Moretz) próbálja ki a legújabb golyóálló mellényt. Frank D’Amico (Mark Strong), a helyi maffiafőnök pedig a cégébe befészkelődő kémet keresi, leginkább metszőollós vallatással. Sok ideig tart, amíg minden szál a helyére kerül.

Dave, bár teljesen esetlen, azért rátarti gyerek: az első kudarc után tovább próbálkozik, következő akcióját a szomszédos gyorsétterem vendégserege is figyelemmel kíséri, a Youtube pedig sztárrá teszi alteregóját, Kick-Ass-t. Itt lép be a képbe a korábban látott apuka a kislánnyal: Damonról kiderül, hogy ő Big Daddy, Mindy-ről pedig, hogy Hot-Girl; profi gyilkológépek, akiket csak a bosszú éltet. A maszk náluk csak álca, a lebukástól óvja meg őket. Nem nehéz kitalálni, hogy célpontjuk nem más, mint Frank D’Amico.

Mire ideáig eljutunk, a játékidő fele már lefutott, és a film stílusa is szép lassan változáson megy keresztül. Ugyan Kick-Ass botlásain még mindig lehet mosolyogni, a HA/VER-t elborítja a vér és az erőszak. Egyik jelmezes szereplő sem szuperhős, nincsenek emberfeletti képességeik és mivel a film képi világa ellentéte például az effektekkel telezsúfolt Pókemberének, az erőszak hihető, nyers. Nem véletlen a 16-os korhatár sem.

Ugyan Vaughn első, Torta című filmje és kebelbarátjának, Richie-nek filmjeire emlékeztet leginkább a HA/VER, az agresszió fokozásában egyenesen Tarantinóig jutunk el. Kick-Ass és Big Daddy átesik egy brutális kínzási jeleneten, a 11 éves Hot-Girl egymagában, Uma Thurmant megszégyenítve végez ki több tucat rosszfiút Morricone zenéjére. Mark Miller képregénye is véres, de a film első komikus fele gyökeresen különbözik a végső nagy leszámolás tölténykoreográfiájától. Dinamika szempontjából kétségtelenül a HA/VER második része működik jobban: a pörgős akciójelenetek nemcsak az X-Men producereit győzik meg, hogy jó embernek adták a legújabb rész rendezői székét.

A színészek közül Aaron Johnson remek választás volt, Mark Strong hozza a formáját, de a legemlékezetesebb pillanatok Cloe Moretz-hez kötődnek. Nicolas Cage viszonylag kis szerepet kapott, bajuszával kísértetiesen hasonlít Stanley Tuccira a Komfortos mennyországból. Nem vitás, hogy jó választás volt a szerepre, de a film nézése során végig az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy felbukkanása ebben a mellékszerepben a producerek többszöri Canossa-járásának eredménye, vagy ellenkezőleg, legutóbbi filmjeinek csúfos bukása után a színész akart-e egy nyugisabb feladatot.

Az, hogy a film ilyen sok műfajt és stílust kever a nézők egyik felét vélhetően katarzis közeli élménnyel a székekhez fogja szögezni, másik felét ugyanakkor zavarba fogja hozni és idegesíti majd."